Mit is jelent nyitottnak lenni önmagam felé? Miért nem evidens a nyitottság? Hiszen mi ismerjük legjobban önmagunkat, testközelből érezzük minden rezdülésünket, haragot, fájdalmat, örömet…
A nyitottság nem ilyen egyértelmű, mert az elme sok körmönfont gondolattal és bevésődött programmal képes eltéríteni minket az igazságtól és valódi természetünktől. Ahhoz, hogy önmagunkat egy nyitott könyvként olvashassuk és tisztában legyünk minden motivációnkkal, reakciónkkal, nagy őszinteség, belátás és elfogadás kell. A saját belső könyvünk sokszor csak kódok és rejtvények egyedi kuszasága, magunk sem látjuk át, mivel annyi minden mással vagyunk elfoglalva a mindennapi életben.
Ebben az átlátásban tud segítségünkre lenni az önismeret és a meditáció. Az önismeret egy állandó önvizsgálat, ahol fel kell tennünk magunknak sokszor kényelmetlen kérdéseket is, meg kell figyelnünk és kielemeznünk a reakcióinkat, érzelmeinket, megkeresve azok gyökerét és eredetét. Ha felismerjük, tudatosíthatjuk magunkban, sokszor már ez is gyógyuláshoz vezet. A megtalált gyökerekről általában kiderül, hogy nem is hozzánk tartoznak, átvettük valaki mástól, pl. szülőktől, családtagoktól, olyan emberektől, akik nagy hatással voltak, vannak ránk. Ezek a gyökerek mélyen dolgoznak bennünk és meghatározzák hozzáállásunkat az élethez és önmagunkhoz. A nyitottsággal felszabadíthatjuk magunkat a gátlások és elvárások alól, szimplán azáltal, hogy őszintén feltárjuk önmagunk előtt legbensőbb érzéseinket, félelmeinket, és szembenézünk velük.
Mik azok a dolgok, amiket érdemes önmagunkban megvizsgálni, ha nyitottságra törekszünk?
– mi az, amit legkevésbé szeretek önmagamban és igyekszem a többi ember elől is elrejteni?
– mi az, ami a legjobban zavar önmagamban?
– milyen tulajdonságokat nem bírok elviselni másokban?
– milyennek szeretnék látszani a többi ember szemében?
– fontosabb-e, hogy az engem körülvevő emberek jó véleménnyel legyenek rólam, hogy ne ítélkezzenek felettem, mint hogy hallgassak a belső megérzéseimre, vágyaimra, érzéseimre?
– felvállalom-e mások előtt, ha haragszom, ha félek, féltékeny vagy dühös vagyok?
Ezekre a kérdésekre adott válaszokat érdemes érlelgetni magunkban, időt hagyni rá, esetleg naplót írni róluk. Hangolódjunk rá meditációban önmagunkra és a nyitottságunkra, tegyük fel a kérdéseinket, és engedjük, hogy a válaszok megjelenjenek számunkra.
A bennünk rejtőző, fel nem vállalt érzésekkel, traumákkal nem könnyű szembenézni, nem véletlenül takargattuk ilyen sokáig. Félünk meglátni, belátni a sötét oldalunkat, de ha megértjük, hogy csakis a félelem az, ami fenntartja ezt a sötétséget, már közelebb kerültünk ahhoz, hogy megismerjük és elfogadjuk önmagunknak ezt az oldalát is. A sötétség pedig a tudás fénye által szertefoszlik…
A nyitottságra való törekvés és az ezzel való foglalkozás mindig meghozza a gyümölcsét azzal, hogy felszabadultabbnak, könnyedebbnek érezzük majd magunkat és az életünket is.