A meditáció egy folyamatos tanulás önmagunkról. Mindig újabb és újabb felfedezéseket tehetünk, megérthetjük a motivációnkat, ösztönös reakcióinkat, ezáltal közelebb kerülhetünk valódi önmagunkhoz. Megvizsgálhatjuk, hogy érzelmeink tényleg hozzánk tartoznak-e, jogosak-e, mitől olyan fájóak, vagy éppen motiválóak. Segít a múltban történt traumák, sérelmek, szorongások feldolgozásában, megláthatjuk az idő távlatából, hogy miért történtek velünk bizonyos események, információkat kaphatunk róluk és ezáltal elindulhat a feldolgozás és megbocsátás folyamata. Benézhetünk a félelmek és vágyak mögé, megnyílik egy olyan, eddig rejtett belső világ, amivel mindig újabb és újabb felfedezést tehetünk önmagunkról. Akinek ma gondoljuk magunkat, az többnyire a szülőktől és tágabb értelemben vett környezetünkből származó információ alapján vésődött be elménkbe és a tudatalattinkba egyfajta programként, vagyis, a bennünk élő képünket arról, hogy kik vagyunk, a környezetünk határozza meg. Ezt a programot tudjuk lebontani a meditációban lépésről lépésre, ahogy ezek az információk – ki NEM is vagyok igazából – a tudatalattiból szép lassan a felszínre kerülnek, és alakítják át a belsőnket egyre inkább megfelelésektől mentessé, önazonossá. Az önazonosság pedig felszabadít és nyitottá tesz!
A nyitottság egy alapvető elem abban, hogy a tudat, az információk és az érzelmek szabadon áramoljanak. A meditáló egy idő után olyanná válik, mint egy nyitott tér, amiben minden szabadon áramlik, nics ragaszkodik vagy elfolytás, csak harmónia és áramlás. A tudatalatti kellő kitartással elérhető válik és változások érhetők el benne azáltal, hogy régről elraktározott programokat és energiákat szabadítunk fel onnan. Ezen programok és energiák tőlünk függetlenül működnek és befolyásolják gondolkodásunk, cselekedeteinket, ezzel életünket is. Ezek elengedésével sok lekötött energiánk szabadul fel, amit eddig a programok futtatására, vagy elnyomására fordítottunk. Ragaszkodásaink feltérképezésével elkezdjük kitágítani tudatunkat, határainkat és az önmagunkról elképzelt képet. Rájövünk arra, hogy végső soron nincs mit és legfőképpen mitől megvédeni, az elme védelmi bástyái csak minket választanak el az élettől, de valódi biztonságot nem nyújtanak.
Meditációban ráhangolódhatunk az élet áramlására, azaz megtanulhatjuk, hogyan bízzuk rá magunkat a létezésre és az élet változásaira. Az áramlással új perspektívák nyílhatnak, jobban ráláthatunk önmagunkra és kiszélesedik az érzékelésünk. A félelmek és vágyak helyett az áramlás visz előre, pontosan abba az irányba, amerre mennünk kell. Az áramlással jövő inspiráció pedig segít a kreatív ötletek megszületésében és kibontakoztatásában, a hétköznapi problémák megoldásában és nehéz helyzetekből való kilábalásban. A ráhangolódás nem megy mindig könnyen, mert bár az áramlás és az inspiráció mindig ott VAN, a hétköznapok rohanásában könnyű elveszni, de mindig visszatalálhatunk hozzá lecsendesedéssel, a meditáció által.
A meditáció gyakorlása mindig új és izgalmas impulzusokat ad, folyamatos tanulás és felismerés, valamint annak a felfedezése, hogy még rengeteg ismeretlen, felfedezése váró dolog van önmagunkban, a világunkban és az egész világegyetemben egyaránt.