A nőiség ezer arca
Emberek vagyunk, de mellette nők is. A nőiségünket különbözőképpen éljük meg, de nagyon sok közös van bennünk. Nőként kibontakozni annyit jelent, hogy megéljük a nőiségünket, annak minden örömével és bánatával. Tudunk engedni az érzelmek áradásának, legyen szó boldogságról, lelkesedésről vagy éppen csalódottságról és szomorúságról. Az érzéseken keresztül pedig tudunk kapcsolódni a testünkhöz, a lelkünkhöz, és másokhoz is. Női erő átsegít minket az akadályokon, és olyan helyzeteken, amiről azt gondoljuk, önmagunkon felül kell teljesítenünk. A női erő ismeretlen mélységekbe tud minket levinni, amit erőforrásként tudunk használni. Ebből a mélységből tudunk erőt meríteni, továbblépni, ki tudjuk húzni saját magunkat a gödörből. Ebből a forrásból építjük újra az életünket, szülünk gyermeket, válunk harcos amazonná, ha kell.
Szeretetünkkel, mint egy puha takaróval be tudjuk borítani a társunkat, szüleinket, vagy a gyermekünket. Ez a szeretet hegyeket képes megmozgatni, és egy láthatatlan kapocsként összeköt azzal, akit szeretünk. Ha szeretünk, teljes lényünkkel tesszük azt. Ha van egy társ az életünkben, aki mellett önmagunk lehetünk, érezhetjük, hogy szeret, elfogad, és támogat, az szárnyakat tud adni nekünk. Képesek vagyunk életet adni, táplálni, nem csak fizikai értelemben, de lelkileg, érzelmileg is. Az anyaság csodálatos és kihívásokkal teli érzéseit nőként meg tudjuk élni, rengeteget tanulunk belőle és ezt a bölcsességet továbbadjuk majd a saját gyermekeinknek. Egy láthatatlan láncolat fűzi össze anyát a gyermekével, melynek „anyaga” a szeretet.
Tudunk hallgatni az ösztöneinkre, a belső sugallatainkra, ha közel engedjük őket magunkhoz. Megtanulhatunk befelé, önmagunkra figyelni, ahol meghallhatjuk belső intuíciónk hangját, ahogy csendesen, de rendíthetetlenül sugározza felénk a lelkünk mondanivalóját. A belső szabadságunk nagy kincs. A női lét fontos része, hogy megélhetjük annak a szabadságát, hogy élünk, létezünk, érzünk, szeretünk és boldogok akarunk lenni.
Kibontakoztathatjuk magunkból azt a sokoldalú nőt, kislányt, anyát, istennőt, aki mind vagyunk. Ne féljünk kilépni aktuális szerepeinkből és kipróbálni valami mást, valami újat, ami bennünk van, volt eddig is, csak megbújva az elvárások kőfala mögött. Ehhez csak annyi kell, hogy szeressük eléggé magunkat, a sérülékeny és érzékeny nőt. Ne vádoljuk önmagunkat a múltban történt dolgokért és tanuljunk meg megbocsátani és elfogadni a sebezhetőségünket. A saját érzelmi mélységünk, érzékenységünk az, ami színt ad a hétköznapjainknak, értelmet a küzdelmeinknek és értékes tapasztalatot a női utunkon.
Lehetünk gondoskodó szülők, szexi istennők, megértő társak, tettrekész amazonok, a nőiségnek megannyi aspektusa vár felfedezésre. A női mivoltunk egy csodálatos létezés, amihez a lelkünkön keresztül tudunk kapcsolódni. Kívánom minden nőtársamnak, hogy fedezze fel magában a nőiség sokoldalúságát, mélységét és évezredes bölcsességét!