A nőiség ezer arca

A nőiség ezer arca

Emberek vagyunk, de mellette nők is. A nőiségünket különbözőképpen éljük meg, de nagyon sok közös van bennünk. Nőként kibontakozni annyit jelent, hogy megéljük a nőiségünket, annak minden örömével és bánatával. Tudunk engedni az érzelmek áradásának, legyen szó boldogságról, lelkesedésről vagy éppen csalódottságról és szomorúságról. Az érzéseken keresztül pedig tudunk kapcsolódni a testünkhöz, a lelkünkhöz, és másokhoz is. Női erő átsegít minket az akadályokon, és olyan helyzeteken, amiről azt gondoljuk, önmagunkon felül kell teljesítenünk. A női erő ismeretlen mélységekbe tud minket levinni, amit erőforrásként tudunk használni. Ebből a mélységből tudunk erőt meríteni, továbblépni, ki tudjuk húzni saját magunkat a gödörből.  Ebből a forrásból építjük újra az életünket, szülünk gyermeket, válunk harcos amazonná, ha kell. 

 Szeretetünkkel, mint egy puha takaróval be tudjuk borítani a társunkat, szüleinket, vagy a gyermekünket.  Ez a szeretet hegyeket képes megmozgatni, és egy láthatatlan kapocsként összeköt azzal, akit szeretünk. Ha szeretünk, teljes lényünkkel tesszük azt. Ha van egy társ az életünkben, aki mellett önmagunk lehetünk, érezhetjük, hogy szeret, elfogad, és támogat, az szárnyakat tud adni nekünk. Képesek vagyunk életet adni, táplálni, nem csak fizikai értelemben, de lelkileg, érzelmileg is. Az anyaság csodálatos és kihívásokkal teli érzéseit nőként meg tudjuk élni, rengeteget tanulunk belőle és ezt a bölcsességet továbbadjuk majd a saját gyermekeinknek. Egy láthatatlan láncolat fűzi össze anyát a gyermekével, melynek „anyaga” a szeretet.

Tudunk hallgatni az ösztöneinkre, a belső sugallatainkra, ha közel engedjük őket magunkhoz. Megtanulhatunk befelé, önmagunkra figyelni, ahol meghallhatjuk belső intuíciónk hangját, ahogy csendesen, de rendíthetetlenül sugározza felénk a lelkünk mondanivalóját. A belső szabadságunk nagy kincs. A női lét fontos része, hogy megélhetjük annak a szabadságát, hogy élünk, létezünk, érzünk, szeretünk és boldogok akarunk lenni. 

 Kibontakoztathatjuk magunkból azt a sokoldalú nőt, kislányt, anyát, istennőt, aki mind vagyunk. Ne féljünk kilépni aktuális szerepeinkből és kipróbálni valami mást, valami újat, ami bennünk van, volt eddig is, csak megbújva az elvárások kőfala mögött. Ehhez csak annyi kell, hogy szeressük eléggé magunkat, a sérülékeny és érzékeny nőt. Ne vádoljuk önmagunkat a múltban történt dolgokért és tanuljunk meg megbocsátani és elfogadni a sebezhetőségünket. A saját érzelmi mélységünk, érzékenységünk az, ami színt ad a hétköznapjainknak, értelmet a küzdelmeinknek és értékes tapasztalatot a női utunkon.

Lehetünk gondoskodó szülők, szexi istennők, megértő társak, tettrekész amazonok, a nőiségnek megannyi aspektusa vár felfedezésre. A női mivoltunk egy csodálatos létezés, amihez a lelkünkön keresztül tudunk kapcsolódni. Kívánom minden nőtársamnak, hogy fedezze fel magában a nőiség sokoldalúságát, mélységét és évezredes bölcsességét!

 

 

 

 

 

 

 

 

Öt legfontosabb dolog a boldog párkapcsolat megtalálásához

Öt legfontosabb dolog a boldog párkapcsolat megtalálásához

A boldog párkapcsolat megtalálása és megélése nem lehetetlen küldetés, de kitartás és önismereti munka kell hozzá. Egyedül lenni is jó, de egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élni, együtt megélni dolgokat még jobb. Ennek megtalálásához adok néhány támpontot, gondolatébresztőt.

 

1. A múlt lezárása

Ahhoz, hogy egy másik emberrel tiszta lappal indulhasd, el kell engedd és le kell zárd az előző párkapcsolatodat. Ehhez egy távolabbi, szinte szemlélődő távolságból jó, ha rá tudunk tekinteni, analizálva azt. El kell engedned a hozzá fűződő érzelmeket (a negatív érzelmeket is), őszintén megvallva magadnak, hogy mi az, amit elrontottál, mi az, amit máshogy csinálnál, és azt is, ami jó volt. Mert nem véletlenül választottad azt a párt, emlékezz a jó dolgokra is, és próbáld meg pozitívan, békével lezárni magadban ezt az életszakaszt. Vond le a tanulságokat magadnak, tanul az elkövetett hibákból, vidd magunkkal mindazt, amit kaptál ettől a kapcsolattól, akár élményeket, akár személyiségbeli fejlődést. Sokszor az a végső tanulság, hogy ilyen párkapcsolatot többé nem akarsz, de ez is előre mutató, mert felveti a kérdést, hogy akkor milyen legyen, mi tenne téged boldoggá.

2. Szándék az elköteleződésre

Sok párkeresőtől hallom, hogy a randi partneréről előbb-utóbb kiderül, hogy nem igazán akar komoly párkapcsolatot, vagy néhány találkozás után megijed az elköteleződéstől és menekülőre fogja. Ez legtöbbször azért van, mert nem tudják pontosan, hogy mit akarnak, rossz egyedül, de már úgy megszokták, újra belépni egy másik ember életébe, szokásaiba pedig „melós“ dolog, sok energiát kell belefektetni. Ahhoz, hogy igazi, komoly párra találj, kell az is, hogy eldöntsd magadban, hogy elindulsz azon az úton, amit a párkapcsolat jelent, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Mert egy boldog párkapcsolat sokkal többet ad, mint amennyit gondoljuk, hogy elvesz.

3. Cél meghatározása

Milyen párkapcsolatban szeretnél élni, mi tesz boldoggá? Te hogyan tudnál egy másik embert boldoggá tenni?Ezek olyan kérdések, amiket megéri feltenni és azokra őszintén válaszolni, mert általuk jobban megismered önmagadat, meg tudod haladni a korlátaidat, félelmeidet és egy egészen új jövőt „teremthetsz“ általuk. Ezzel egy olyan irányt adhatsz magadnak, ami mentén érdemes elindulni. A kérdésékre próbálj meg reális válaszokat adni és nem vágyálmaid tárgyát megszemélyesíteni, pl magas, sármos herceg fehér lovon. Fogalmazd meg írásban, hogy mi az, ami igazán fontos neked egy párkapcsolatban (pl. legyen közös érdeklődési kör, hasonló értékrend, lehessen vele mély, lelki dolgokról is beszélgetni, mutassa ki a érzelmeit feléd, vicces, gondoskodó legyen). Fogalmazd meg azt is, hogy te hogyan tudnád a társadat boldoggá tenni. Mi az, amitől te jó társ leszel, mit tudsz nyújtani, amitől majd jól érzi magát melletted.

4. Nyitottság

A nyitottság kulcsfontosságú egy jó párkapcsolat bevonzásához. Ha nyitott vagy, teret adsz a változásnak magadban, teret adsz a szerelemnek és egy másik embernek, hogy közel kerüljön hozzád. Tudat alatt közvetítjük magunkról azokat a jeleket, ami alapján a velünk megismerkedni vágyó fél megállapítja magában, hogy nyitottak vagyunk-e, merjen-e közeledni, vagy esélytelennek gondolja. Mivel ez nem tudatos működés, sokszor nyitottnak hisszük magunkat, de belül mélyen zártak vagyunk, félünk a rossz tapasztalatoktól, a kiszolgáltatottságtól és a visszautasítástól. Én nagyon sokáig nyitottnak gondoltam magam, de mégsem találkoztam senkivel, aki megmozgatott volna. Ezeket át kell formálnod magadban nyitottsággá, ami azonban nem egyenlő a naivitással. A nyitottságban tudatosság van, nyitottak vagyunk az új hatásokra, de ha valaki agresszíven, bántóan fordul felénk, vagy valamiért nem akarunk vele tovább ismerkedni, tudni kell nemet mondani is.

5. Lehetőség az ismerkedésre

Bármennyire is kiműveled magadat abból, hogy milyen párkapcsolatot szeretnél és tudatosan készülsz rá, ha közben nem teremtesz lehetőséget arra, hogy megismerjenek téged. Láthatóvá kell válnod a többi párkereső számára. Járj olyan társaságba, ahol erre lehetőség van. Tágíts ismeretségi körödet (és ezzel komfortzónádat is) új közösségekkel, járj túrázni, táncolni, tematikus hobby körökbe. Igénybe vehetsz internetes társkereső oldalakat is, akár csak abból a célból, hogy csak találkozz emberekkel és nyiss más párkeresők felé. Ki tudja, akár még ott is találkozhatsz életed szerelmével 😉 Én egy internetes társkereső oldalon ismerkedtem meg a férjemmel, és ismerek más hasonló sikertörténeteket is, úgyhogy ne félj belevágni! Hidd el, így is kialakulhat egy romantikus szerelem, ha egy kicsit besegítesz a véletleneknek!

A boldog párkapcsolat megtalálásába megéri energiát fektetni, mert bár sok összetevős és néha rejtélyes dolog, de a jutalmad igaz szerelem, sok-sok szeretet, harmónia, és egy teljesen új életszakasz lesz. Egy olyan közös lét-buborék, amiben élmény lenni, ami feltölt és megszínesíti a szürke hétköznapokat is.

 

 

 

 

 

4 tévhit a változásról

4 tévhit a változásról

Változás az élet velejárója, tartja a mondás. A Földön minden, a természet, az állatok és a növények mind részesei annak az állandó körforgásnak, amit az élet változásának nevezünk. Változnak az évszakok, esős és száraz időszakok váltják egymást, a természet újjáéled, hogy aztán téli álmot aludjon, majd a körforgás újraindul. 

A természet változása magától értetődő a növény- és állatvilágnak egyaránt. Az évszakok változásával mi is rácsodálkozunk a természet és a változás szépségeire, a rügyező fákra, nyíló virágokra, vagy ősszel a lehulló levelek ezerféle színére. 

Mi, emberek a változásokat a saját életünkben kevésbé csodáljuk, inkább épphogy toleráljuk. Pedig a saját változóképességünk éppúgy lehet csodálatra méltó, mint a természet örök változása. Egy ember, aki képes akár gyökeres változásra az életében, nagyon nagy tettet visz véghez. Saját változása hatással lesz nem csak az ő életére, de a közvetlen környezetére is, ami aztán még tovább gyűrűzhet. 

Az emberi változás kerékkötője a ragaszkodás, ami az elménkben szüntelenül emlékeztet arra, hogy az a jó, ami most van, azt már ismerjük, kiismertük, köszönjük szépen, nem kérünk az ismeretlenből. Az állandóságra való törekvés természetes, túlélésünket segítő emberi tulajdonság. Őseink túlélését segítették egy vad, kiismerhetetlen világban, ahol minden ellenség, vagy préda volt. Ma már jóval szelídebb világban élünk, az állandóságra való törekvés és a változástól való félelem azonban ugyanúgy megvan bennünk.

Néhány tévhit a változással kapcsolatban:

1. A változás egyenlő a rosszal

Ez sokkal árnyaltabb, a változás hozhat rengeteg jó dolgot magával, sokszor olyanokat, amikre te magad sem gondolnál vagy számítanál. A változás kizárásával ezektől a jó dolgoktól is elzárhatod magad. Az elméd szereti előre kategorizálni: mi kell a komfortzónán belüli léthez és mi az, amit ki kell zárni. Csakhogy érhetnek meglepetések, változhatnak körülmények, amikhez alkalmazkodni kell. Minél inkább elfogadod a változást, az azzal járó átmenetek annál gyorsabban és fájdalommentesebben tudnak végbemenni.

2. Kis változás nem elég

Akár a gondolkodásodban, akár cselekedeteidben történik változás, az új irányokba terelheti az életedet. Értékeld a kis dolgokat is, az apró örömöket és a sikereket is! Kis lépésekkel teremtheted meg azt az életet, amire vágysz! 

3. Az ismeretlen egyenlő a rosszal

Az ismeretlentől való félelem sokszor visszatart minket új dolgok kipróbálásából. Kérdések százai repkedhetnek a fejedben, amikre nincsen válaszod. Mi lesz, ha… Fejest ugrani az ismeretlenbe félelmetes, de mindenképpen tapasztalatot szerel általa. A tapasztalatok pedig segítenek a következő nehéz, vagy új helyzetek kezelésében. Ha belegondolsz, minden és mindenki ismeretlen volt egyszer az életedben. Aztán a megismerés által közelebb került hozzád és megszűnt ismeretlennek, ez által félelmetesnek lenni. Adj esélyt az ismeretlennek!  

4. Kudarc, ha valami nem sikerül

Megpróbáltad, elbuktál. Sokszor csak a győztesek és a sikeresek kapnak elismerést, holott ők is biztosan buktak már el párszor. Ha valami nem sikerül, tudd levonni a tanulságokat abból, hogy mit rontottál el. Van olyan is, hogy mindent jól csináltál, de valamiért mégsem sikerült. Próbáld meg lazábban kezelni az ilyen helyzeteket. Majd legközelebb máshogy lesz!

Hogyan változtathatod át a változástól való félelmedet? Hogyan teheted a változást a barátoddá? 

Türelem, elengedés és elfogadás. Sokszor a változás azzal jár, hogy valamit el kell engedned a régiből, hogy helyet adj az újnak. Ez a változás, átalakulás teremthet nehéz helyzeteket, akadályokat, amiken át kell lépned. Ennek a nehézségnek az elfogadása az egyik, ami segíthet téged a változás útján. Elfogadod, hogy most nehéz, de ez csak átmeneti állapot. Tedd az időt szövetségeseddé, ami elhozza neked a várt lehetőségeket, tapasztalatokat és eseményeket. Figyeld meg önmagad, mik azok a dolgok, amikben változóképes, vagy alkalmazkodó képes vagy, és mi az, ami nehézséget okoz. Tanulni, többet megtudni magunkról már önmagában egy változás kezdete.

Meditáció és önismeret

Meditáció és önismeret

A meditáció egy folyamatos tanulás önmagunkról. Mindig újabb és újabb felfedezéseket tehetünk, megérthetjük a motivációnkat, ösztönös reakcióinkat, ezáltal közelebb kerülhetünk valódi önmagunkhoz. Megvizsgálhatjuk, hogy érzelmeink tényleg hozzánk tartoznak-e, jogosak-e, mitől olyan fájóak, vagy éppen motiválóak. Segít a múltban történt traumák, sérelmek, szorongások feldolgozásában, megláthatjuk az idő távlatából, hogy miért történtek velünk bizonyos események, információkat kaphatunk róluk és ezáltal elindulhat a feldolgozás és megbocsátás folyamata. Benézhetünk a félelmek és vágyak mögé, megnyílik egy olyan, eddig rejtett belső világ, amivel mindig újabb és újabb felfedezést tehetünk önmagunkról. Akinek ma gondoljuk magunkat, az többnyire a szülőktől és tágabb értelemben vett környezetünkből származó információ alapján vésődött be elménkbe és a tudatalattinkba egyfajta programként, vagyis, a bennünk élő képünket arról, hogy kik vagyunk, a környezetünk határozza meg. Ezt a programot tudjuk lebontani a meditációban lépésről lépésre, ahogy ezek az információk – ki NEM is vagyok igazából – a tudatalattiból szép lassan a felszínre kerülnek, és alakítják át a belsőnket egyre inkább megfelelésektől mentessé, önazonossá. Az önazonosság pedig felszabadít és nyitottá tesz!

A nyitottság egy alapvető elem abban, hogy a tudat, az információk és az érzelmek szabadon áramoljanak. A meditáló egy idő után olyanná válik, mint egy nyitott tér, amiben minden szabadon áramlik, nics ragaszkodik vagy elfolytás, csak harmónia és áramlás. A tudatalatti kellő kitartással elérhető válik és változások érhetők el benne azáltal, hogy régről elraktározott programokat és energiákat szabadítunk fel onnan. Ezen programok és energiák tőlünk függetlenül működnek és befolyásolják gondolkodásunk, cselekedeteinket, ezzel életünket is. Ezek elengedésével sok lekötött energiánk szabadul fel, amit eddig a programok futtatására, vagy elnyomására fordítottunk. Ragaszkodásaink feltérképezésével elkezdjük kitágítani tudatunkat, határainkat és az önmagunkról elképzelt képet. Rájövünk arra, hogy végső soron nincs mit és legfőképpen mitől megvédeni, az elme védelmi bástyái csak minket választanak el az élettől, de valódi biztonságot nem nyújtanak.

Meditációban ráhangolódhatunk az élet áramlására, azaz megtanulhatjuk, hogyan bízzuk rá magunkat a létezésre és az élet változásaira. Az áramlással új perspektívák nyílhatnak, jobban ráláthatunk önmagunkra és kiszélesedik az érzékelésünk. A félelmek és vágyak helyett az áramlás visz előre, pontosan abba az irányba, amerre mennünk kell. Az áramlással jövő inspiráció pedig segít a kreatív ötletek megszületésében és kibontakoztatásában, a hétköznapi problémák megoldásában és nehéz helyzetekből való kilábalásban. A ráhangolódás nem megy mindig könnyen, mert bár az áramlás és az inspiráció mindig ott VAN, a hétköznapok rohanásában könnyű elveszni, de mindig visszatalálhatunk hozzá lecsendesedéssel, a meditáció által.

A meditáció gyakorlása mindig új és izgalmas impulzusokat ad, folyamatos tanulás és felismerés, valamint annak a felfedezése, hogy még rengeteg ismeretlen, felfedezése váró dolog van önmagunkban, a világunkban és az egész világegyetemben egyaránt.

A meditációról röviden

A meditációról röviden

A meditáció egy tudatállapot, egy erőfeszítés nélküli megtapasztalása a létezésnek és önmagunknak. Széles körben Buddha tett ismertté, de előtte már több ezer évvel ismert és használt technikája volt az emberi fejlődésnek. A buddhisták tovább vitték mesterük tanításait és a mai napig a megvilágosodáshoz vezető ösvény legfontosabb eszközének tartják, amely elvezet a teljes belső szabadságig. Tibet 1950-es megszállása után nyugaton is elterjedt a módszer, megnyitva ezzel a lehetőséget, hogy a világ más tájain is hozzájuthassanak a keresők a meditáció bölcsességéhez, ami az ember minden mástól független, belső forrása. Ehhez a belső forráshoz az önismereten és a saját magunkkal szembeni feltétlen őszinteségen keresztül vezet az út, a meditáció az eszköz, amit ehhez segítségül használhatunk.

A meditáció számos jótékony hatását már több tudományos vizsgálat igazolta, többek között az agyi hullámok működésében történő változást, mely során olyan területek lépnek működésbe, amelyeket a mindennapi gondolkodás és életvitel során nem, vagy csak részlegesen használunk. Hatására aktiválódnak a beleérző képességért, a boldogságért és az együttérzésért felelős agyi területek. A lélegzetre való koncentrálással pedig lelassul a szívverés, csökken a vérnyomás, és ezáltal a stressz szintje is. Kísérletek bizonyítják, hogy a meditáció által csökken a fájdalomérzet, mivel az az agy fájdalomközpontjára is nyugtató hatással van.  Az agykéreg egyes területei fokozottan aktívak és tekervényezettek lesznek, ezen felül a meditáció pozitívan befolyásolja a hormonháztartást és a szívműködését is. Az élettani hatások nagy része elérhető már csupán a lélegzet tudatosításának és lassításának gyakorlásával. A lélegzet mindig „rendelkezésünkre áll”, ha rá irányítjuk a figyelmünket, a jelenben maradunk és már közelebb kerülünk a testünkhöz és önmagunkhoz. Segítségével energiáinkat is szabályozhatjuk, belégzéssel új, friss energiákat lélegzünk be, kilégzéssel pedig elengedjük a régit.

A meditáció segít abban, hogy az érzelmeinket kezelni tudjuk, ha azok már-már hullámként a fejünk fölé tornyosulnak, ki tudjunk lépni belőlük és kívülről ráláthassunk. Általa elérhető a belső béke és stabilitás, ami nagy segítségünkre van a mindennapi életben, átsegít a nehezebb helyzeteken és segít átlátni gondolataink és érzelmeink kuszaságain. A gondolatok száguldása lelassul, már csak megfigyelői vagyunk, majd mélyebb szinteken teljesen eltűnik. Megfigyelhetjük a gondolatok mozgását, ahogy feltűnnek a semmiből, majd tovább állnak, kiléphetünk az elme pörgéséből és a gondolatiság körforgásából. A belső béke minden tudatosság és stabilitás alapja, amiből mintegy lótuszvirágként emelkedik ki a tudatos énünk. Ha elérjük a belső béke és harmónia állapotát, könnyebb lesz a külső hatásokat kezelni, nem fognak minket felborítani a külvilág hullámai, vagy ha mégis, könnyedén vissza tudunk térni korábbi rendezett állapotunkhoz. 

 A meditáció során a külvilágra való fókuszálásból elindulunk befelé, saját belső világunk felé, amely által kinyílik egy láthatatlan ajtó, amin belépve ezidáig rejtett energiák, érzetek és világok tárulhatnak fel előttünk. Elkezdjük érzékelni saját magunkat, és világunkat úgy, ahogy azelőtt sosem. Elindulunk a tudatosság útján, amely elvezethet mélyebb önmagunkhoz, a tiszta tudathoz, majd akár a megvilágosodáshoz is.

Önszeretet és önelfogadás

Önszeretet és önelfogadás

Régóta foglalkoztat az önszeretet, egészen mélyről indultam ebben a témában, nagy utat megjárva, onnan, hogy szinte nem is tudtam ennek a szónak a létezéséről, egészen odáig, hogy már az érzelmeimet, cselekedeteimet sokszor ez határozza meg. Az önszeretet, mint elsődleges belülről táplálkozó forrás, az alapja a boldogságunknak. Sokat idézett bölcsesség, miszerint ha nem szeretem önmagamat, hogyan tudnék szeretni bárki mást?… Persze szívből. Mert a szeretet sokféle verzióját ismeri az illúzió, de ezek csak látszólagos, felszínes érzések. Ennél sokkal mélyebbre lehet és érdemes menni. Szeretni magunkat mindig, minden körülmények között nem egyszerű. Szeretni, nem csak akkor, amikor minden jól alakul és jól érzem magam a bőrömben, de akkor is, ha borús gondolatok gyötörnek. Ha kudarcot vallottam, ha úgy érzem, hibás döntést hoztam, amikor megbántottam valakit, amikor nem voltam hű önmagamhoz, nem vállaltam fel önmagam… Ez már igazi próbatétel.

Az önszeretet a testünk elfogadásával kezdődik. A test után jöhet a személyiség, főleg a sötét oldalának elfogadása. Ha már itt tartunk, rájövünk, hogy a test elfogadása semmi volt ehhez képest. Megszeretni zavaró, eltitkolt, negatívnak hitt tulajdonságainkat nem kis feladat, főleg hogy ha még tagadjuk is őket, bár a másik emberben észrevesszük. Viszont ki kell építenünk magunkban, mert valahol, többnyire a kamasszá válás környékén, vagy még annál is előbb, elveszítettük. Ez egy velünk született érzés, olyan, mint egy ókori rom, aminek szilárd alapjai még megvannak, de jó mélyen eltemetve a föld alatt. Jelen esetben nem föld takarja el, hanem a szívünkre rakódott hiedelmek, félelmek, családi minták. Az önismeret segítségével le kell ásnunk ezek gyökeréig. Leporolni a régi, hasznavehetetlen mintákat és hiedelmeket, új életet lehelni bele és az alapokra felépíteni egy új, sugárzó, erőteljes önszeretetet.

Az önszeretet, ha már kiépítettük, vagy jobban mondva visszaépítettük magunkban, olyan, mint egy kapaszkodó, egy stabil pont, amihez mindig visszatérhetünk. Akkor is, ha éppen egy háborgó tengerhez, vagy egy hullámvasúthoz hasonlít az életünk. Az önszeretetünk mindig ott lesz, hogy segítsen visszaállni egyensúlyunkba, elsimítsa a kételyeinket önmagunkban és a világunkban. Megóv minket attól, hogy a legvadabb félelmek elárasszanak, hogy elmerüljünk az önsajnálatban és depresszióba süllyedjünk.

Ha önmagunkra gondolunk, a fókuszt állítsuk jó tulajdonságainkra, hiányosságaink helyett. Képességeinkre és sikereinkre kudarcaink helyett, belső és külső szépségünkre ahelyett, hogy másokhoz méricskélnénk magunkat. Sokszor az ember azt feltételezi, hogy környezete negatív dolgokat gondol róla, megítéli, de általában ez rossz feltételezés. Az emberek sokkal inkább önmagukkal vannak elfoglalva és azzal, hogy róluk mit gondol a környezetük. Ez egy ördögi kör, feltételezések csapdája, aminek fele sem igaz. Ha mindig mások véleménye alapján – feltételezett véleménye – próbálunk cselekedni, sosem leszünk hűek önmagunkhoz.

Ez pedig egy belső feszültséget fog okozni a lelkünk és az elménk között, mivel a kettő nem lesz harmóniában. Nem azt cselekszem, amit érzek, gondolok, hanem amit feltételezhetően elvárnak tőlem. A léleknek nincsenek ilyen konspirációi. Fel kell tennünk a kérdést magunkban: Jó ez nekem? Méltó ez a cselekedet, állapot, vagy gondolat hozzám? Az én javamat szolgálja? Mindezt persze nem egó-alapon, hanem szívből jövően, önmagukra és önbecsülésünkre hallgatva kell megtennünk. Ha valamiben győzködnünk kell önmagunkat, vagy érvekkel alátámasztanunk, hogy miért jó nekünk, ott gyanakodnunk kell. A szívből jövő tettek és gondolatok mindig egyértelműek és nem kívánnak magyarázatot önmagunk számára.

A szív egy bölcsebb tudatosság az elménél, minél többször hagyatkozunk rá az egó helyett, annál nagyobb teret nyer életünkben és egy jobb és boldogabb élethez fog vezetni. Az önszeretet és az önbecsülés felépítése egy olyan dolog, amit egyik kereső sem kerülhet el, ha tovább szeretne lépni az önmegismerés, a megvilágosodás és persze a feltétel nélküli, teljes boldogság útján.