A tánc szinte egyidős az emberiséggel, már őseink is használták rituálék formájában. A tánc és az ezzel járó felszabadultság érzése mindig fontos volt az embereknek, bármelyik korszakot nézzük. Egy eszköz, aminek segítségével könnyebb feldolgozni a velünk történt dolgokat, a mozgás és a jókedv által oldódik bennünk a feszültség, és nagyobb lesz a szabadságérzet. Már az ősi kultúrákban is közös elfoglaltságnak számított a tánc, fontos események alkalmával rituálékat mutattak be a segítségével, pl. születés, felnőtté válás, házasság, halál, győzelem, gyermekáldás, egészség, betegség, vagy éppen a régóta várt eső…
A rituáléknak különböző, meghatározott koreográfiái voltak, céljuk mindig az érzelmi feldolgozás elősegítése volt. A tánccal kifejezzük az érzelmeket, ezzel felszínre hozzuk, felszabadítjuk őket.
„Az élettánccal a saját szellemünkhöz, lelkünkhöz fordulunk, önmagunkra irányítva saját fényünket.”
De mi is a szabad tánc?
Egy önmagunk mélyéről fakadó mozgásforma, ami felszabadít, lágyít és oldja korlátokat. A szabad táncban átadjuk az irányítást a testünknek és a lelkünknek és elengedjük a kontrollt a mozgásunk felett. Hagyjuk, hogy vigyen a tánc, a ritmus és a mozdulatok, ezáltal mozgásba lendülnek és felszabadulnak az energiáink, amik eddig blokkolva voltak.
A hétköznapi életünket általában az elménk irányítja, több-kevesebb sikerrel. Az elménket pedig azok a bevésődött hiedelmek, programok irányítják, amik évtizedek alatt beépültek. Ezek a hiedelmek lehetnek pozitív, valami irányába hajtó erők, vagy negatív, valamitől visszatartó erők, ezek a korlátok. A korlátok nem feltétlenül negatív előjelű szereplők az életünkben, sokszor visszatartanak olyan dolgoktól, amibe nem kellene beleugranunk. Máskor viszont akadályozó tényezők, akadályozzák a változást, azt, hogy az élettel együtt tudjunk áramolni, hogy hagyjuk magunkat vinni az ismeretlen felé. Mindannyian ismerjük a komfortzóna kifejezést. Az elménk törekszik arra, hogy a jól megszokott, ismerős keretek között maradjunk és minél kevesebb ismeretlen impulzus érjen el hozzánk. Ugyanígy vagyunk az érzelmek megélésével, sok olyan érzés van, amit kizárunk a tudatunkból, bezárjuk a tudatalattinkba, csak hogy ne kelljen vele foglalkozni.
A szabad tánc visszavisz ahhoz az áramláshoz, ami nagyon hasonlít az élet áramlására. A zene és a tánc pont egy ilyen áramlás, amire ráfeküdhetünk, mint egy hullámra. Ki az, aki már érezte a tenger és a hullámok erejét? Ha egy pillanatra lecsukod a szemed, érezheted is ezt a lebegést. Kipróbáljuk?
De mi is a táncmeditáció?
Egy önismerettel egybekötött szabad táncos mozgásforma. Tánc és közben egy belső munka, amit önmagunkon végzünk. Elindulunk befelé, figyelünk befelé, ráhangolódunk az érzéseinkre, vagy arra a témára, amivel éppen foglalkozunk. Kinyílunk az áramlásra, önmagunkra, és ezzel megtapasztalhatunk egy olyan tudatállapotot, amit a hétköznapi működésünkben nem. Miért? Mert a zene, a tánc és a tudatosság létrehoz egy olyan kombinációt, ami segít feloldani a korlátjainkat a gondolkozásban, így olyan információk és inspirációk is eljutnak hozzánk, ami máskor nem.
A táncmeditációt használhatjuk:
– múltbéli történések, elnyomott érzések, személyek elengedésére,
– stressz és feszültségek elengedésére, feszültségoldásra
– saját belső erőnk megtapasztalására,
– felszabadultság érzés megtapasztalására,
– nőiség megélésének
– férfi erő megtapasztalására
– önmagunk szeretetének megélésére
– spontán boldogságérzet megtapasztalására (tudatmódosító szerek nélkül)
– nyitottság fejlesztésére (élet felé, új párkapcsolat, vagy a párunk felé, egy új életszakasz felé)
Ha megtanulunk szabadon táncolni, áramolni, érzékenyen együtt mozdulni a különböző helyzetekkel ahelyett, hogy korábban rögzült mintákat erőltetnénk, nagyobb szabadság, kreativitás, életöröm költözik életünkbe. A szabad tánc nem igényel semmilyen táncos előképzettséget, csupán némi kíváncsiság és nyitottság kell hozzá. Teljesen kötöttségektől mentes mozgást tudunk létrehozni, ezzel eggyé válunk a tánccal és az élet áramlásával. A szabad tánc lényege a könnyedség, önnön szabadságunk megélése és kreativitásunk felszabadítása.
Felfedezzük az életünk szépségeit és nehézségeit egyaránt, visszatekintve eddigi életünkre pedig ráláthatunk és átformálhatjuk az önmagunkról és az életünkről alkotott képünket. A táncban szeretettel és megbocsátással fordulhatunk önmagunk felé, ezzel pedig lehetőséget adunk magunknak a továbblépésre.